Az egyszerűség a legfőbb kifinomultság - Simplicity is the ultimate sophistication

Ez a Leonardo-nak tulajdonított mondás sokat jár mostanában az eszemben. Azt veszem észre, hogy egyre jobban szeretem az egyszerű formákat, a díszítetlenséget, amikor a tárgy formája és a felület milyensége ragadja meg a figyelmet.

Kezdődött a gyönyörű, színes mázkavalkád elhagyásával bizonyos tárgytípusoknál. Most pedig már a képekben is megjelenik.

Amikor fotózom a befejezett tárgyakat - amit mostanában már szinte ugyanúgy élvezek, mint magát a készítést - a legpuritánabb hátteret és/vagy kiegészítőt választom. Szeretem a textúra finom barázdáltságát, az árnyékok játékát, az ívek hol markáns hol leheletnyi kontrasztját a háttérrel, ami rendszerint valamilyen természetes anyag. Rettenetesen élvezem különféle közegekbe helyezni a tárgyaimat, megtalálni a helyüket a természetben, milyen környezetben tudnak a legjobban életre kelni. A fa például csodálatosan, puhán körülöleli, szinte befogadja a kerámiát, míg a különféle kövek kiemelik az anyag szilárdságát és keménységét.

Hogy van az, hogy ennyire gyönyörű tud lenni egy egyszerű forma és felület összhangja? Azt hiszem, az egyszerűségben megragadni a szépséget valójában jóval nehezebb, nagyobb bátorságot és pontosságot igényel, hiszen az egyszerűségbe semmi más nem fér bele, csak a lényeg.