Együtt egy életen át

Kezd alakulni valami, amit már régóta tervezgetek. Teljesen odavagyok a fákért. Mindenféle formában. Fajtától, mérettől, kortól, színtől, évszaktól függetlenül bármelyik le tud nyűgözni. Elképesztően különleges lények, minden porcikájukban. Szeretek az erdőben bóklászva rálelni egy-egy szép lehullott ágra, gyallyra, amit néha hazaviszek. Csodálatos kiegészítőinek találtam őket már korábban is a vázáimhoz. Most már látom, hogy inkább én készítek hozzájuk kiegészítőt. Arra gondoltam, hogy nagyobb szerepet szeretnék szánni nekik a munkáimban. Megtalálni köztük és a kerámiáim között valamiféle egységet, harmóniát, amit akár "véglegesíteni" is lehetne azzal, hogy hozzáragasztom a gallyat, gyökeret, kérget az edényhez. A fa úgyis szeret tartozni valahová, valamihez. Kinő egy helyen, és egész életét ugyanazon a helyen, ugyanabban a környezetben tölti, akármilyen legyen is az. Mint ez a két csodálatos szerelmes fa, amivel a Pilisben találkoztam. Úgy hozta a sors, hogy egymás mellett nőttek ki, aztán egész életüket egymást ölelve, táplálva, védve élik le. ❤️